A világ legkijózanítóbb múzeumában aknákkal tömték tele a vitrineket

A számos etnikai csoport által alkotott Afganisztánt története során számos alkalommal elfoglalták: a XIX. században fokozatosan a brit korona uralma alá került, 1979-ben a szovjetek szállták meg, akik tíz évvel később ugyan kivonultak, de a helyzet nem állt helyre: hadurak kerültek hatalomra, sosem látott méreteket öltött a korrupció, majd létrejött a Talibán, akik 1996-ra Kabult, 2000-re pedig az ország 95 százalékát elfoglalták.

A szeptember 11-i terrortámadások után az Egyesült Államok indított háborút az al-Kaida, illetve a Talibán ellen. A harcok azóta sem értek teljesen véget, sőt, így ma is számos állam összesen 13 ezer katonája – köztük magyarok – is segítenek fenntartani a törékeny békét.

Mindezek fényében nem is teljesen meglepő, hogy Afganisztán ma egyike a világ legtöbb élesített aknát rejtő országainak.

A robbanószerkezetek az elmúlt húsz évben százötvenezer civil felnőtt, vagy gyermek haláláért voltak felelősek, annak ellenére, hogy az 1990-ben az aknák hatástalanítására létrehozott alapított Organization for Mine Clearance and Afghan Rehabilitation (OMAR) közel ötszáz szakértője egész évben dolgozik azon, hogy a helyieket ne fenyegesse halálos veszély egy egyszerű séta, vagy az elkóborolt haszonállatok visszaszerzése során.

Az OMAR által talált eszközök legérdekesebb darabjait egy egyszerű fehér épületben helyezték el, melyet a legtöbben aknamúzeumként emlegetnek, bár az apró térbe lépve, illetve az épület körül sétálva a látogatók nem csak aknákkal, de fürtösbombákkal, fel nem robbant lőszerekkel, repülőgépekből ledobott bombákkal, föld-levegő rakétákkal, helikopterekről származó gépágyúval, egy MiG vadászgéppel találkozhatnak.

A gyűjtemény legbizarrabb részei egyértelműen a szovjet pillangóbombák, melyek számos színben készültek, a felügyelet nélkül hagyott gyerekek pedig számtalanszor hitték azt játékoknak. Az ötven grammnyi TNT-vel töltött tárgyak a legtöbb esetben végtagvesztést okoztak.

A bombák megtalálását nehezíti, hogy jó részük fém helyett műanyagborítást kapott, így egy egyszerű fémdetektorral nehéz rájuk akadni, az aknakereső kutyák kapacitása, illetve száma pedig véges.

A múzeumban ma az ötvenhárom, Afganisztánban valaha használt aknatípus közül ötveneggyel találkozhatunk, közel teljes képet kapva a családokat szétszakító eszközökről.

Az aknák hatástalanítása közben elhunyt hősök emléktáblájának is otthont adó kiállítás csak előzetes, a központi OMAR-irodában való bejelentkezéssel látogatható, fotók pedig csak ötezer forintnyi afgáni ellenében készíthetők – remélhetőleg ez az összeg a gyilkos fegyverek elleni harcra fordítódik.

Az Atlas Obscura nyomán, fotók: Carl Montgomery és Andrasta/Atlas Obscura
Comments are closed.